Mit tesz egy veterános, ha  észrevesz egy jobb sorsot érdemlő veteránt egy udvar mélyén, a gazban csendben pusztulni? Megpróbálja felvenni a kapcsolatot a tulajjal és vételi szándékát jelezni felé. Ekkor háromféle embertípussal találkozhat:

1. típus: semmi sem eladó, mert emlék/fel lesz újítva. (De évekkel később is ugyanott áll, rosszabb állapotban. Aztán később porrá rohadva a MÉH-be kerül, fillérekért, pedig ha eladta volna korábban, amikor jobb állapotban volt, sokkal többet kaphatott volna érte, ésszerű keretek között.)

2. típus: minden eladó, de tízszeres áron. (Az ilyen típusú személyek minden vételi szándékra irreális árral felelnek. Miután senki sem vette meg, mert többszörös áron kínálta, a MÉH-be kerül fillérekért, mert addigra porrá rohadt.)

3. típus: reális áron eladó. (Harmadik típusú találkozásnak is nevezhetném, mert sajnos ritka. Az is megesik, hogy a tulajdonos megjárja az első két típust és ezután, még időben, reális áron eladja.)

Két különböző, hazai autótelepet mutatok be, azért pont az amerikai autókon keresztül, mert csak róluk vannak képeim és a blog témája is leginkább ők. A két telepben a közös, hogy mindkettő tulajdonosa a második típusban tengődik. Néha felcsúsznak harmadikba, de nagyon ritkán. Az autókban közös, hogy nagy részük ősmagyar.

Az első egy hatvani telep. A nagyjából hetven(!) autót számláló telepen, csak kis számban akad amerikai. Nem saját képek, de a készítő engedélyével megosztom. 2008-as képek.

1963 Chevrolet Impala. A kétezres évek elején, megfordult néhány találkozón. Jó ideje pihen már.

1987-1992 Chrysler Lebaron. Nem éppen a legfelkapottabb amerikai autó. Pedig kabrió, bőrbelső. Jópofa kocsi. Bár kissé már műanyag.

1987-1993 Ford Mustang. A FOX Mustang is kissé mellőzött, pedig kezdőautónak vagy olyannak aki sajnálná kihozni a restaurált szobrát, nagyon jó választás. Jól látható, hogy a jobb állapotúak féltető alatt vannak, betonon. Majdhogynem hibátlan tárolási mód. De mi lesz a többivel? Ami kicsit romos, az legyen még romosabb?

1984 Jeep Grand Wagoneer. Látott szebb napokat is.

1968 és 1974 között gyártott Ford Econoline.

1974 Ford Pinto. Évekig rohasztották a telepen, ennél jobb állapotban került ide. Ha valaki érdeklődött, mondott egy irreális árat a tulajdonos. Mostanra eltűnt az autó.

Az alábbi képek még indexfórumról származnak (306-odik oldal környéke) 2001-ből. Azóta természetesen történt némi változás, egyes autók fedett garázsba kerültek, míg mások ugyanúgy állnak a szabad ég alatt. A helyszín: Budapest, Mélyfúró utca. Igen, ez is egy magyarországi helyszín. Nem csak amerikaiak pusztulnak itt sem, de csak róluk volt képem.

A tulajdonosnak becsületére legyen mondva, hogy állítólag elég sok veteránt felújított már! 

De a meglévő állománynak csak a kisebbik részét. Ráadásul, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi van neki, sosem lesz mind felújítva. Ráadásul a megőrzésnek a lehető legrosszabb módját választotta. Kidobva a gazba a szabad ég alá, hogy az egyébként is lepusztult autók még jobban pusztuljanak. Egyeseknél még az üveg is hiányzik, hogy az eső még könnyebben eshessen be, hogy ne csak kívülről, de belülről is pusztuljon. Vajon túl nagy erőfeszítés lenne felhúzni egy tetőt az autók fölé? Igaz, egy részük felett tető van, de mi lesz a többivel? Vagy esetleg letakarni az autókat? 

Szintén második típusba sorolható. Ha bárki arra vetemedett, hogy meg akart venni egyet is, jó magas árral el lett riasztva. De azt is meg kell említeni, hogy nem minden esetben. A Barracuda-t például 400 ezerért árulta, enyhén hiányos állapotban, V8-cal, szénné rohadt padlólemezzel. Fele ennyiért reális vétel volt. 

1963 Chevrolet Impala. Mostanra még hiányosabb. Amerikában is nagyon keresett modell és évjárat.

1948 Cadillac Series 62. A tulaj szerint egymilliót ért 2001-ben. Igaz, ősmagyar, de az állapota...

1973 Lincoln Continental. Elnökök, tőzsdecápák jártak ilyennel. Azóta ugyanúgy áll a szabad ég alatt. Mellette egy Csajka.

1968 Cadillac Eldorado. Neki már tényleg az út vége. A nyolcvanas évek elején Istenmezején, valahol a szerpentinen lebukfencezett. Kár érte, pedig menő lehetett valaki a Ladák között egy tizenhárom éves kupé Cadllac-el. Még a telepre kerülése idején is működőképes volt. Az alsó kép a telepre kerülési állapotot mutatja. (az alsó kép forrása: V8cars.hu - Fórum - Nosztalgia Sarok)

1965 Plymouth Barracuda. Azóta szerencsére ez az autó elkerült innen. 200 darab ezresért. Lassan, de újítódik.

1946 Chrysler Windsor. Ezt is elvitte valaki azóta. Mellette egy 1980-as, vagy azutáni Cadillac.

1976 Cadillac Eldorado. Egymillió kétszázezer forintra tartotta őt a tulaj. Papír, motor és váltó nélkül. ...komolyan!

1977 Pontiac Grand Prix. Szintén ugyanúgy, ugyanott áll azóta is.

1957 Chevrolet Bel Air. Népszerű volt az ötvenes, hatvanas években, állami autó körökben.

1963 Lincoln Continental. Azóta bekerült egy garázsba. Kennedy-nek '61-ese volt.

Tudomásom van még egy Kisteleki és egy Tatabányai telepről is. Itt is akad szép számmal amerikai, de más gyártmány is. Ezek is ellentmondásos helyek, mert folyik ugyan restaurálás is, de nagyon sok autó válik vasoxiddá a helytelen tárolás miatt. Ezek tulajdonosai is a második típusba sorolhatók. Vagy megveszed az autót sokszoros áron, vagy nézed ahogy semmivé válik. A Kisteleki telepről, nemrég eladó volt egy ősmagyar, 1955-ös Bel Air a használtautón. Annyira rozsdás volt, hogy az utastérben át lehetett látni a fenéklemezen. Úgy emlékszem, egymillió körül kínálták. Pedig nem is kupé volt, hanem egy "B" oszlopos, négyajtós.  De kupéként sem ért volna ennyit. Kár, hogy nem mentettem le a hirdetést.

Ha pedig te akarsz eladni nekik autót, akkor csak filléreket hajlandók fizetni neked. Az is lehet, hogy ők meg nem értett zsenik. Ugyanis, ha lenne valaki, aki 1,2 milliót kifizetne a kabrió Eldorado-ért, akkor az mégis őket igazolná. Már ha van ilyen ember a világon. De mivel nincs, ezért ezek az autók vagy elpusztulnak, vagy ha a tulaj harmadik típusúvá válik, akkor eladja, mert bizony lenne olyan aki megvenné, csak nem mindegy, hogy mennyiért.

Csak arra buzdítok mindenkit, akinek veterán autója van de nincs semmi konkrét terve sem vele, hogy minél gyorsabban szabaduljon meg tőle, hogy minél jobb állapotban adhassa tovább és ezzel arányosan számára is előnyösebb áron szabadulhat meg tőle. És így olyan személyekhez kerülhet, akiknek van idejük, pénzük, energiájuk felújítani és megőrizni ezeket a csodálatos autókat az utókornak. Már így is túl sok pusztult el az emberi butaság miatt. Logikusabb is eladni egy érdeklődőnek néhány százezerért, aki felújítja, minthogy végül a MÉH-ben kössön ki az autó, néhány tízezerért. 

Dicséretes, ha valaki autókat gyűjt, de a gyűjtés nem merülhet ki abban, hogy "megvettem, ott áll a gazba' oszt' jóvan". A rohasztás rossz. Nem csak a tulajdonosnak, de a majdani vevőnek is. Gondolom nem kér indoklást, hogy miért.

Ragyogóan süt a nap, a fák nemcsak rügyeznek, de néhány közülük már levelet is bontott és érezni a tavasz illatát. Nagyon szép, kora tavaszi reggelre ébredhetett Budapest. Hogyan is kezdhetnénk legjobban ezt a szép napot? Nézzünk autókat!

Ugyan a reggel 7 órai felkelés kissé negatívumként hat, mert szombaton nem ildomos korán kelni, de most nyomós okom van rá. Először tavaly októberben került megrendezésre a Kultmobil szervezésével az első, hazai Cars & Coffee (Autók és Kávé). Mondhatnánk rá, hogy "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk", azonban ebből csak a "mienk" igaz, ugyanis a rendezvény nagyon színvonalas volt, sok látnivalóval, pazar helyszínen. Azon nem tudtam jelen lenni, de bántam is mert a felhozatalt látva, hiba volt, hogy nem vettem részt. Akkor megfogadtam, hogy legközelebb ez máshogy lesz.

Miközben lépkedek úticélom felé el is gondolkodtam, hogy honnan származik az Cars & Coffee és egyáltalán mi is az. Biztos az olvasó is hallott már róla, mert az egyik hazai autós portál már kivesézte a témát, de pár szóban mégiscsak leírom, mert ideillik. A rendezvény, mint ahogy minden más, kiváló autós hagyomány, ez is a nagy vízen túlról, Amerikából származik, amely híres, virágzó autós kultúrájáról. Kezdetben csak néhány autóbolond találkozott Irvine-ban, szombaton kora reggel, kávézgatva, beszélgetve. Aztán hívták az ismerősöket, aztán azok is hívták az ismerőseiket, így végül hagyománnyá nőtte ki magát. Hetente egyszer, szombaton, nagyjából fél hattól legkésőbb tízig tart a teljesen ingyenes rendezvény. Csak a kávéért kell fizetni, amely az érzés miatt elengedhetetlen. Ez az a hely, ahol egymás mellett parkol T-Model és Veyron és szó szerint, bármilyen autó megfordul itt, márkára, évjáratra való tekintet nélkül. Itt akár egy DeTomaso Pantera is lehet kommersz, amikor már az ötödik hajt be a parkolóba. Egyetlen szabály van: ha egy típusból ötnél több érkezik, a hatodikat már nem engedik be, így megőrizve a sokszínűséget. Az elv pofonegyszerű: gyűjts össze minél több autómániást villámtalálkozószerűen, kvázi, nulla szervezéssel, de úgy, hogy a délelőtti nagytakarításra már haza is érjen.

Nagyobb térképre váltás A californiai Irvine-ban van a világ legnagyobb Autók és Kávé rendezvénye. Aki erre jár, feltétlenül nézzen be! - a képen a bejárat látszik - A rendezvény innen indult, de aztán megjelent Honolulu, Las Vegas, Scottsdale, Denver, Dallas, Austin, Charlotte, Williamsburg, Columbus, Detroit, Hudson Valley városában is. De Európában is megjelent, Madrid, Párizs, Monaco, Torino, Hamburg városokban is.

Amerikai mintára tehát megérkezett kicsiny hazánkba is, néhány apróbb eltéréssel. A megjelenő autókat napokkal előre be kellett jelenteni és a rendezvény sincs minden héten. De a lényeg, hogy vannak autók és van kávé is.

Alig fél órával később végre megérkeztem a plakáton említett helyszínre, beléptem a kapun és...

Majdnem minden autó nagyon szép állapotban volt.

Az egyik GSI.

A W124-el párhuzamosan, kezd egyre inkább kultusztípussá válni. Nagyon helyesen!

Az amerikai autósok is képviseltették magukat, igaz kis számban. Sajnos!

Így utólag belegondolva, mintha a Mercisek lettek volna a legtöbben.

Jééé, egy Omega! Na,de milyen?! 

Cápaorr.

Ritka autók egyike, amiből szerencsére nem épült versenyautó és fennmaradhat az utókornak.

Korának egyik legamerikaibb európai autója.

Ritka látvány egy felnyitott motorháztetejű W124-es. Most sem műszaki hiba állt fenn, csupán szemléltetendő, hogyan is kell kinéznie egy motornak. 

Tíz év alatt alig 200 000 kombi készült. A sor legelején állt, mikor a stílust osztották.

Nem túl gyakori látvány egy W124 kupé, ma sem.

...belőle pedig alig 4000.

Egy időben ciki volt, ma ideális hobbiautó. Szerintem, mindig is meg volt a bája.

Kellemes "öreg autó illat" áradt ki az ablakon. Szipuztam belőle egy kicsit! Tényleg megunhatatlan illat. Semmihez sem hasonlítható, olyan dohos, édeskés, de nem az a kellemetlen poros, döglött patkányos, padlásos dohszag, hanem mintha leülnénk egy jó könyvvel a nappaliban egy este, a kandalló elé, miközben kint havazik... féle.

Szülő és gyermeke.

Lowrider. Azért, restaurálva jobban mutatna.

Szinte megállt az élet, amikor beállt. Nem is csoda, nagyon szépen duruzsolt.

Arisztokrata.

Egy aranyos "Trabi".

Morcos japán.

Egy ritka pillanat és egy áttekinthető motortér. A hűtőrács egybe van a motorháztetővel, nyami! ...majd indulás haza!

Egy szép hetes.

A Ladákkal is ugyanaz a helyzet, mint a Trabantokkal. Egy időben ciki volt, de egyre inkább megbecsült veteránná válik. Márpedig a Ladának mindig is volt egy stílusa. Nemhiába, olasz a formaterv.

Egy musclecar.

A maga idejében igazán gazdagnak érezhette magát az, akinek ilyenje volt.

"Semi roof". Passzol a háttérrel.

Ekkor már túl voltam egy szívrohamon is, miután kiderült, hogy az espresso, amit egy automata 100 forintért kiad, az itt 250 ft a büfében. 

Egy "déessz".

A múltkori helyszínválasztás jobb volt, mert jobban illett az 1920-as években épült lóversenypálya főépülete a veterán autókhoz, háttérnek. A mostani helyszín elég apró volt, megesett, hogy az utcán parkolt 1-2 autó és amikor a parkolóból valaki hazaindult, akkor tudtak csak beállni az utcán állók. És a kerítéssel körbevett apró parkoló, amelyet minden oldalról kopasz fák szegélyeztek, nem biztos, hogy a legjobb, leghangulatosabb háttér. Autók terén nem lehet panasz, megérte elmenni, vegyes volt a felhozatal. Bár azért ez kimondatlanul is egy oldtimer/youngtimer/különleges autó találkozó volt, ehhez képest nem teljesen értem, milyen indíttatásból gondolta, néhány, alig pár éves autó tulajdonosa, hogy az ő autójuk is beillik a régi autók gyűrűjébe. A szervezők nyakánál ragadták meg a témát, így nagyon hajazott a rendezvény az eredeti, amerikaira. Volt mindenféle autótípus, veterántól a tunerig, tunertól az egzotikumig, volt kávé, volt villámtalálkozó, reggeli tömeg, mind autók és mind látogatók terén, és 11-re, már alig voltak a parkolóban. Nagyon adta magát a feeling.

Összességében nézve, megéri elmenni a következőre is, látnivaló bőven akad és épp ez a lényeg. Kávét és jól beállított fényképezőt mindenki vigyen magával!