Mercedes W126 (1979) és W221 (2009). Mindkettő, korának csúcsmodellje volt. A W221 helyére az olvasó képzeljen oda egy 2014-es S-osztályt, hogy még jobban illeszkedjen a kép a cikk témájához. (Kép forrása: Totalcar.hu) 

Gondold végig, miért vennél új autót! Oké, rendben, megveszed, kifizetsz egy zsák pénzt. A tiéd. Még boldog vagy? Nem sokáig! Csak azzal, hogy a szalon üvegének nem a túlsó, hanem az innenső oldalára került, máris a vételár töredékét éri. Egy perce lett csak a tiéd, de máris milliókat buktál rajta. Az elkövetkezö húsz évben folyamatosan csökkenni fog az ára, és csak 20-25 év elteltével számíthatsz arra, hogy visszakapod a pénzed, legalábbis, ekkor kezd az autó értéke stagnálni, esetleg szép lassan emelkedni. Feltéve persze, ha vigyázol rá, megtartod a szalonállapotot, ügyelsz a rozsdára és a műszaki állapotra. Ami tovább növeli a költségeid, azaz a veszteséged. Ha pedig használni is akarod, akkor ezekkel a költségekkel mindenképp számolnod kell.

Ha okosabb vagy, akkor nem szalonból veszel autót, hanem egy 3-4 éves autót választasz, mert ekkorra ér véget a kamikaze gyorsaságú zuhanás és ekkortól már "csak" lassabb ütemben történik az értékvesztés. Akkor már "csak" százezreket buksz.

Viszont elérkeztünk egy újabb sarkalatos ponthoz, a tervezett elavuláshoz. Ugyanis a mai autókat 10-15 éves időtartamra tervezik. Szánt szándékkal gyengébb, olcsóbb anyagból készítik, ezzel eldobhatóvá téve őket, mint az eldobható borotva pengéjét, és minél olcsóbb valaminek az előállítása, annál nagyobb a nyereség. "Az emberek pedig vegyék csak meg mindig a legújabbat!" Akkor meg minek atombiztos autót építeni. Ezzel a gyár minimalizálja a költségeit és növeli a bevételt, mert attól, hogy silányabb autót épít, az árat nem engedi lejjebb. Ha pedig az autód a tervezett elavulás szerint építik, akkor abból neked újabb gondjaid születnek. Nem is mondhatnék jobb példát a tervezett elavulásra a Ford Ecoboost motornál, amelyet szégyenletesen az év motorjának is választottak. A Ford, 995 köbcentis, háromhengeres motorját turbóval szerelte fel és még csak meg sem próbálta eltitkolni, hanem bevallotta, hogy ez a motor 240 000 km-ig működőképes. Remek, keveset fogyaszt és méretéhez képest nagy teljesítményű. Ezzel az a baj, hogy egy kis motor, hosszútávon nem képes elviselni ekkora nyomást és gyanítható, hogy a problémák nem 240 000 km-nél fognak jelentkezni, hanem jóval előtte.

Egyes álláspont szerint nem igaz, hogy a mai autókat silányabbra tervezik, csak mivel "régen nem tudták egy autó élettartamát megállapítani, ezért túlméretezték az alkatrészeket, ma pedig épp akkorára méretezik, amekkorára szükséges". Ezzel vitába tudnék szállni, ugyanis konkrét példával meg lehet ezt cáfolni. A Mercedes W123-as típusának megbízhatóságáról ódákat zengenek. A típus 1976-ban mutatkozott be és azóta óriási karriert futott be, volt taxis, üzletember autó, üzemanyagcsempész autó, volt zöldséges, dinnyés autó, olykor pedig olyan népcsoporttól kapta a kiképzést, akik karbantartás nélkül használták, egészen pontosan leélték, mégis nagyon sok túlélte az időt és mára pedig megbecsült veteránná vált. A W123 sem elpusztíthatatlan, de igazi kihívás elpusztítani. Nem ritka a több millió kilométert futott W123 sem és ne feledkezzünk meg a W114-ről sem, amelyet a W123 helyett is felhozhatnánk példaként. Egy W114 áll a második helyen a világ legtöbbet futott személyautói között (erről cikk is született itt, Túl a 3 milliomodik mérföldön! címmel). Gondoljuk csak végig! A Mercedes 1890 óta gyárt autókat, tehát 1976-ig bőven kitapasztalta, hogy, hogyan kell méretezni az alkatrészeket, hogy megfelelő legyen az autó élettartama. Mégis vidáman elketyegnek a W123-ak manapság is, mégpedig azért, mert úgy lett hosszútávra megtervezve a W123, hogy tudatában voltak annak, hogy túlméretezték az alkatrészeket. A kilencvenes években pedig egyre inkább előtérbe kerül az a tendencia miszerint olyan autókat kell gyártani, amelyek előre meghatározott időintervallumon belül elavulnak. Ez a tendencia a kétezres évek után egyre súlyosbodik. Persze nem csak a Mercedesre igaz ez, csak azért beszéltem róla, mert hirtelen erre a márkára tudtam konkrét példát.

Márpedig, ha egy autót gyengébb, rosszabb minőségű alkatrészekből gyártanak akkor meglepően korán el is romlik bennük ez-az. Ha pedig elromlik, meg kell szerelni. Igen ám, azonban az agyonszámítógépesítés és a tucatnyi elektronikai kütyüvel telezsúfolt motortérben eligazodni lehetetlen és lassan programozó kell ahhoz, hogy az agyonmagasztalt technikát újra működésre bírjuk. Vagyis, nincs az, hogy majd mi magunk otthon egy pillanat alatt kiküszöböljük a hibát és lassan az sem, hogy átadjuk egy kétkezi szereléshez szokott mesternek. Mert a mesternek nincsenek milliói arra, hogy berendezze műhelyét a számítógépesített autókhoz szükséges számítógépekkel. A sufniszerelés ismeretlen fogalom az új autók esetében. Vajon mennyire jó ötlet túlbonyolítani valamit, ami idővel úgyis elromlik és meg kell majd javítani? Erre válaszolj te magad! El kell vinni az autót márkaszervizbe, ahol vagy jó munkát végeznek vagy nem. De azt jó drágán!

Egy szép, látszólag használt, de tisztességes kinézetű soros ötös dízelmotor. Mellette, jobbra, egy szép.... őőőőő izé... egy szép... műanyagburkolat és néhány cső. (Kép forrása: Totalcar.hu) 

Motorterek 2013-ban és 2014-ben. Miért kell elrejteni a motort? Tényleg szebb ez az olcsó műanyagburkolat mint a motor? 2013 Volvo V40, 2014 Volkwagen Golf, 2013 Chevrolet Malibu, 2013 Lincoln MKZ és 2013 Audi Q5 motorok láthatók a képen, de teljesen mindegy, mert bármelyik új autó motorját iderakhatnám. Nem nagyon van mivel büszkélkedni az ismerősöknek a motorháztető felnyitása után, mert úgysem látnak semmit a lényegből.

Ha kiég az izzó, vagy éppen a led sor, cserélheted az egész lámpatestet. Pedig csak egy darab izzó szállt el. És ez a szemlélet jellemzi az alkatrészek nagy részét. Minden össze van építve mindennel. Ha régen csak egy darab, filléres csapágyat kellett cserélni, mai autónál az azt jelenti, hogy teljes alkatrészegységet kell kicserélni. Ettől pedig jó drága lesz az az alkatrész. Ha valamit ki kell cserélni, a fél autót szét kell bontani, hogy hozzáférj. Konkrét példa, hogy pl egy 1996-os Mondeo esetében, ha ékszíjat kell cserélni, akkor elég sok mást is meg kell bontani a motortérben, hogy cserélhessünk egy egyébként is jellemzően cserére szoruló alkatrészt. Pedig a Mondeo sem egy igazán új autó.

És akkor még nem említettem, a jellemzően magas biztosítási árakat új autók esetében.

2012 BMW 1M VS 1987 BMW M3

Tehát, megvettél egy új autót, amin milliókat buktál, úgy tervezték, hogy elromoljon, el is romlik, de hozzányúlni nem tudsz mert annyira bonyolult és minden összefügg mindennel, hogy még a szakik is vakarják a fejüket. Megéri?

Igen, megéri azoknak, akik 3-5 évente új autót vesznek és megengedhetik maguknak az óriási pénzügyi bukást. Ennyi erővel inkább a szegényeknek is adhatnák azt a pénzt, ahelyett, hogy kidobják az ablakon. Ezek a személyek azok, akik az autókra egyszerű közlekedési eszközként tekintenek és alkalomadtán lecserélik, mint egy fogkefét.

Azért említsük meg a pozitívumokat is. A fejlettebb technológiának köszönhetően jobb üregvédelemmel vannak ellátva az új autók. Nem mintha ennek lenne értelme hosszútávon, mert rövid élettartamra vannak tervezve az autók. Az alkatrészbeszerzés könnyebb, bár nem olcsóbb. Az új autók nagyobb végsebességgel, jobb gyorsulási és lassulási adatokkal rendelkeznek. A nagyobb végsebességnek csak a német autópályán van igazán értelme, de ott, ahol a legnagyobb megengedett sebesség 130, ott nem számít, hogy 150 vagy 250 a lehetséges végsebesség. A jobb lassulási adat pedig pillanatok alatt elérhető egy veteránon is, minimális szerelési tudás elég hozzá. Utoljára hagytam azt, ami manapság sajnos egyre inkább előtérbe kerül. A fogyasztást. A számítógépnek köszönhetően a motorok mára bonyolulttá és nehezen szerelhetőkké váltak, azonban megvan az előnye, hogy lecsökkenti a fogyasztást. Ez az egyetlen érthető érv az új autók mellett. Viszont amit megspórolnak a kis fogyasztáson, az elmegy a magas biztosítási díjakon és az értékvesztésen. Bár, ennek utána kéne számolni. Azonban az alacsony fogyasztás miatt az új autó tulajdonosok súlyos árat fizetnek. De az érzelmi megközelítést legvégére hagyom.

Az új autók és a youngtimerek között van egy csoport, amely youngtimer és új autó tulajdonságokat is magán visel. Ezeket köztesek-nek hívom, mert a két csoport között helyezkedik el.

Meghatározott arányban keverednek az új autók és a youngtimerek tulajdonságai. Ezeket az autókat a kilencvenes évek közepétől a kétezres évek elejéig, közepéig gyártották. Itt már lassabban folyik az értékvesztés, nem annyira zuhanórepülésben, mint az új autóknál. Ezek azok az autók, amelyek még túl újak ahhoz, hogy youngtimerek lehessenek, de túl régiek ahhoz, hogy az új autó kategóriába sorolhassuk. És talán sosem lesznek youngtimerek, klasszikusok, mert már bennük van az új autókban is felfedezhető műanyagság, jellegtelenség, fantáziátlanság.

Néhány példa a "köztes" kategóriára. Nem elég új, nem elég régi, de kellően fantáziátlan és műanyag.

Már érvényesül a fogyasztói társadalom elve az ő esetükben, de még nem annyira fokozottan, mint az új autóknál. Ennek ellenére szerelésük, bonyolult, javításuk viszonylag drága. Itt már találkozhatunk a korábban is említett helyzettel, hogy célszerűbb lenne egy mütyürt cserélni, de mivel egybe van építve az a mütyür csomó mással, így komplett egységeket kell cserélni. Sok minden összefügg sok mindennel. Jó példa ide, a korábban említett Mondeo esete.

Pozitívum, hogy megbízhatóbbak újabb testvéreiknél. Fogyasztásuk elfogadható. Menettulajdonságaik hasonlóak az új autókéhoz.

A biztosítás még mindig drága.

Ez a kategóriát olyan emberek választják, akik beismerik, hogy új autót sosem érdemes venni, csakis használtat készpénzre. Akiket zavarna a nagy értékvesztés, ezért megelégednek a kis értékvesztéssel. Akik nem akarnak venni öreg autót mert félnek a sztereotípiáktól, mely szerint egy öreg autó silányabb, szerelés igényesebb. Akik minél újabb autót vennének inkább, de csak erre telik.

Térjünk át a helyes végletre. Miért okos dolog oldtimert/youngtimert venni?

1968-1975 BMW 2002. Mindennapi használatra is alkalmas.

(youngtimer = 20 évesnél idősebb, de 30 évesnél fiatalabb autókra mondjuk, oldtimer= 30 évesnél idősebb autókra mondjuk)

Miután megvetted - amennyiben, természetesen megtartod a vételkori állapotot, esetleg javítasz rajta - semennyit sem fog veszíteni az árából, sőt, korfüggő,de akár még növekedhet is az értéke miközben nálad van, de minimum stagnál, vagyis legrosszabb esetben ugyanannyiért adod el, amennyiért vetted. Tehát nem buksz rajta. Harminc éves kor felett pedig garantált a  lassú, de stabil értéknövekedés.

A tervezett elavulást ezek az autók még nem ismerik. Tervezéskor arra törekedtek, hogy a tulajdonos minél tovább használhassa, minél elégedettebb legyen, így tudatosan túlméretezték az alkatrészeket. Ezáltal szokatlanul hosszan kitolva az élettartamot. Harminc éves kor feletti autókra ez hatványozottan igaz. Gondoljunk csak a Volvo P1800-ra, amely jelenleg rekorder, hiszen ugyanazzal a motorral már az ötmilliomodik kilométert karcolja.

Ha pedig el is romlik, mert, mint tudjuk, ami elromolhat, az el is romlik, minél idősebb egy autó, annál egyszerűbb a szerkezete. Annál egyszerűbb szerelni. Akár otthon is megoldható ez, kis műszaki érzékkel, néhány csavarkulccsal, egy szerkezettankönyvvel. Persze számít, hogy az embert érdekelje, hogyan működik egy autó, mert anélkül elég fárasztó és unalmas lenne a szerelése. Ha pedig lusták vagyunk szerelni, elvihetjük egy szakemberhez, aki akár hallás után is megállapítja, hogy mi a baja és néhány óra elteltével már kész is. Mindez azért, mert mindenhez könnyű hozzáférni, minden apró is mütyür kicserélhető, ahelyett, hogy komplett egységeket kelljen kicserélni, drágán.

Viszont, ha idősebb autót vásárolunk, vásárlás után a legokosabb dolog, ha azonnal kicserélünk minden olyan alkatrészt, amely a közeljövőben elromolhat, így megkímélve magunkat attól a bosszúságtól, hogy hetente elromoljon ez-az. Ez ugyan plusz költség, de sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat és még így is előrébb leszünk, mintha új autót vettünk volna, mert ha az új autó értékvesztéséhez viszonyítjuk azt, amit elköltöttünk a vétel után alkatrésze, kisebb szám fog kijönni. Ettől kezdve tehát van egy öreg, de műszakilag hibátlan autónk, amit nyugodt szívvel befoghatunk napi használatra.Motor kinézetű motorok a múltból: 1954 Buick, 1979 Opel, 1983 Mercedes-Benz, 1956 Chevrolet, 1973 Cadillac, 1989 Chevrolet Caprice, 1955 Ford Thunderbird, 1974 Volkswagen Golf, 1975 Aston Martin -ból származó motorok.

Öreg autókra már harminc éves koruk előtt is köthető veteránbiztosítás, ami azt jelenti, hogy 5-20 ezer forint körül van az éves biztosítási díj. Tehát ez is olcsóbb.

Tehát van egy autód, amit megvettél viszonylag olcsón, de akár drágábban is el tudod adni. Ha elromlik, ami ritka ha jól karban van tartva, sebaj, két óra alatt meg is csinálod, még akkor is, ha nem is értesz hozzá túlságosan. Vagy elviszed egy szakihoz, aki csukott szemmel megcsinálja neked fillérekért. A biztosítási díjat pedig meg sem érzi a pénztárcád.

1968-1976 Audi 100 LS. Akár napi használatra is!

1976-1985 Mercedes W123. Volt kettő is a családban. Talán innen eredeztethető rajongásom a típus iránt. Mindkettőt vidéken használtuk, talán épp ezért nem okozott problémát a második autó 55 lóereje. Igen, 55 lóerő egy 4,7 méteres karosszériában. Nem értem, a német mérnököket, hogy gondolták ezt. Hiányzott ugyan a nagyobb teljesítmény, de vidéken még így is kényelmesen használható volt. Nem csak napi használatban vált be, de hosszabb utakra is minden zokszó nélkül elvitt. Bár, Budapesten biztos, hogy jobban hiányzott volna a nagyobb teljesítmény, de ott nem volt használva. Vigyázva volt az autó és meg is hálálta. Legnagyobb gondot a kezdődő rozsda okozta.

Viszont az öregautózás egy összetett fogalom. Két csoportra lehet osztani. Vannak azok az autók, amelyeket hiába javítasz meg vásárláskor, folyamatosan nyűgjei lesznek, mert újkorában is állandó karbantartást igényeltek. Ezek általában a régi, alsóbb kategóriás autók. Ezek az autók nem túl alkalmasak mindennapi használatra, inkább csak alkalmi utakra. És van egy másik csoport is, amelyre a cikkem is vonatkozik, ahova azok az autók tartoznak, amelyek ha jó állapotban vannak, minden egyéb nyűg nélkül használhatók napi szinten. Persze az feltétlenül szükséges, hogy jó állapotban legyenek, mert elhanyagolva nem csoda, hogy sokat betegeskednek. Ugyan eléggé összemostam a határokat az oldtimer és youngtimer között a leírásomban, de az gondolom érthető, hogy minél régebbi valami, annál könnyebben szerelhető és ha karban van tartva, annál nagyobb az élettartama. Minél újabb valami, ez a tendencia egyre kevésbé érvényesül.

(Csak zárójelben jegyezném meg, mert ez már egy másik téma és elég hosszan lehetne fejtegetni ezt is: Mi van, ha úgy döntesz, hogy az oldtimert/youngtimert vásárlás után nem megjavítod, ahogy korábban írtam, hanem ahogy mások is, te is úgy döntesz, hogy inkább restaurálod, restauráltatod? Ez is egy lehetőség, bár jóval költségesebb. Veszel egy project állapotú autót félmillió forintért, vagy többért, attól függ melyik típusról van szó. Állapottól függően ráköltesz egy, vagy kétmilliót és két és fél millió forintért van egy szalonállapotú veteránod, amely most már biztos, hogy nem fog az út szélén hagyni, mert 100%-ban fel lett újítva. Van, aki így tesz.)

Említsük meg azért a negatívumokat is. A régi autók üregvédelme rosszabb. Persze ez egy felújítással orvosolható. Az alkatrészbeszerzés változó, de nagy számban gyártott autóhoz mindig lesz alkatrész olcsón. Bontottan főleg, de ha nagyon népszerű modellről van szó, akkor akár újonnan is. Például az első generációs Mustanghoz, vagy '40-es Ford Coupe-hoz mindenféle alkatrészt, vagy akár komplett karosszériát is lehet venni újan, egyenesen a gyárból. És nem a Mustang az egyetlen, amelyhez évtizedekkel később is lehet venni új alkatrészt. Az Original Parts Group 1954-1983-ig tizennégy GM típushoz kínál gyakorlatilag bármit, újan. Korábban írtam, hogy az új autók jobb menetteljesítményekkel rendelkeznek. Ez nem fekete és fehér, hanem inkább szürke, mert vannak olyan veteránok amelyek egy új autó menetteljesítményével bírnak. Amelyek pedig nem, az sem számít, ugyanis többé-kevésbé elegendő tulajdonságokkal rendelkeznek ahhoz, hogy részt vegyenek a forgalomban. És egyébként is, akinek csak a sebesség számít, semmi más az vegyen sportautót. A régi motorok fogyasztása magasabb az új autókénál. "Valamit, valamiért!" Ezt a végén kifejtem. Viszont, ha az autó jó karban van, akkor a legsúlyosabb tétel a fogyasztás, mivel nincs értékvesztés, nincs magas biztosítás, stb.

Azt tapasztalom, hogy rendszerint olyanok járnak youngtimerekkel és oldtimerekkel, akik konyítanak is az autókhoz.

Ha az olvasót meggyőztem arról, hogy ne vegyen új autót, se közteset, de mégsem akar valóban öreg autóval járni, azért mert "csak", na, neki találták ki a youngtimert. Német eredetű szó, nem túl régóta létezik. Ezek az autók azok, amelyeket még csak most kezdünk felfedezni, mint a jövő klasszikusait. Az árukat tartják, tervezett elavulás még nincs, nagy részük könnyen, gyorsan, olcsón javítható. Alkatrész rogyásik van a bontókban, így ez sem probléma. Viszonylag modernek, de még mindig van stílusuk - nem annyi mint elődeiknek, de ezért még van valamennyi - . Ajánlatos szétnézni a használt autós oldalakon a nyolcvanas évek végénél és a kilencvenes évek elejénél, közepénél.

 Példának itt van néhány, ami jó választás lehet, mert van stílusuk - az új autókhoz képest legalábbis - és ma sem néznek ki ósdinak:1989-1999 BMW E31. Ha spórolós vagy, semmiképp se ilyet vegyél. Viszont elég ritka és a sor elején állt, amikor osztották a stílust. 1982-1992 BMW E30. Meghálálja a törődést. 1985-1996 Mercedes W124. A W123 méltó utóda. Formája még ma sem hat réginek, motorja elpusztíthatatlan és lazán elmegy millió kilométereket. Spórolós motorokkal is készült. 1986-1991 Audi 80. Elég visszafogott forma, de szintén az az autó, amely ma sem hat réginek.

1991-1994 Opel Astra F. Még a ráncfelvarrás előttről. Elég unalmas forma, de legendásan megbízható. 1991-1995 Audi S2. Ajánlott. 1989-1997 Opel Calibra. A tuninghülyegyerekek áldozati báránya. Azonban, amelyik elkerülte a tuningot, nagyon jó alap mindennapi használatra. 1987-1998 Alfa Romeo 164. Olaszos és jó.

Miután a józan észre hatva próbáltam érvelni, utoljára hagyom az érzelmi megközelítést.

1966 Chevrolet Bel Air. Napi használatban. Mögötte egy nevetségesen szánalmas... (Kép forrása: oldparkedcars.com) 

Véletlenszerűen, néhány kép a nagy vízen túlról, napi használatú, vagy legalábbis annak látszani akaró autókról. (Kép forrása: oldparkedcars.com)

"Azonban az alacsony fogyasztás miatt az új autó tulajdonosok súlyos árat fizetnek." Korábban ígértem, hogy kifejtem, mire is gondoltam ekkor. Egyik nyáron, egy kedves amerikai autós ismerős elvitt egy körre az oldtimer Chevy-jével. Kényes kérdés az amerikai autósok körében a fogyasztás, - amit meg is tudok érteni, mert minden laikusnak ez az első kérdése feléjük - így csak óvatosan, a végén kérdeztem rá. Miután megtudtam a fogyasztást, még hozzátette: "Valamit, valamiért!". És ebben az idézetben megfogalmazta az egész dolog lényegét. A nagyobb fogyasztásért cserébe kapsz acélt, egyediséget, stílust, feelinget. És mosolyt csal az arcodra minden méteren.

Persze a fogyasztás kérdése ismét olyan dolog, hogy általánosságban egy régebbi autó többet fogyaszt, de vannak közöttük olyanok is, amelyek vetekednek egy maiéval. Elég sok a változó.

Chaplin is megmondta a Diktátorban: "Túl sokat gondolkozunk és keveset érzünk!" Ez nagyon igaz az új autókra is. A funkcionalitás kiszorította a szerethetőséget. A hatékonyság felváltotta az esztétikumot, a technológia kiszorította a bájt. A mai autók formailag elnagyoltak, leegyszerűsítettek, a túlzott tökéletességre törekszenek. És itt rontják el, ugyanis valami minél tökéletesebb, annál lelketlenebb, üresebb. Nulla fantázia, nulla formaterv, minden autón az érződik, hogy összeültek a pénzügyi szakértők és terveztek valamit, amivel 10 évre kiszúrják az ember szemét, hogy utána újat vegyen. Mintha ezeket az autókat nem is emberek, hanem számítógépek terveznék, számítógépeknek. Ocsmány, olvasztott műanyag kinézet és semmitmondó "forma". Márpedig az autóm és a telefonom ne készüljön ugyanabból az anyagból. És az autóm ne hasonlítson a porszívómra.

Egy régi autó nosztalgikus jelentőséggel bír azok számára, akik gyerekek voltak abban a korban. A fiatalabb korosztály számára pedig afféle sejtelmes, rózsaszín köd járja be azt a kort és ha máshogy nem, legalább az autón keresztül megérezhetjük a kor fuvallatát. A régi autók felidézik azt a kort, ahonnan származnak, mint egy időkapszula. Egy olyan kort, amelyben minden jobb volt, minden időtállóbb volt, minden fémből készült, szilárdabb értékekkel bírt a társadalom, a férfiak férfiaknak öltöztek, a nők nőknek és aszerint is viselkedtek. Mindenki a mának élt, nem kellett spórolni. Nem volt túlnépesedés, nem volt drága üzemanyag, nem volt globális felmelegedés, nem volt szelektív hulladékgyűjtés, az autók még fosszilis üzemanyaggal működtek és a világ még nagyon ártatlannak tűnt. Sajnos ez a világ sosem tér vissza, de mementóként megmaradtak az autók.

De ha nem is vagyunk kíváncsiak a korra, hanem más miatt kedveljük a régi autókat, akkoris mellettük szól az utánozhatatlan stílus, egyediség. A tonnányi króm. Ezeket az autókat még fantáziával, szenvedéllyel tervezték. Emberektől embereknek. Megfogod a krómkilincset, beülsz a fotelbe és láthatod az előtted hosszasan nyújtózkodó motorházat, amelyen az ég tükröződik, alatta pedig vidáman táncolnak a dugattyúk. Az autónak nem olvasztott műanyag, vagy buborék, hanem autó formája van, olyan amelyet minden óvodás rajzol. Van eleje, közepe és hátulja. A finoman duruzsoló motor pedig akkora krómlökhárítót tol a világ arcába, amely egy házat is lebontana. Mindenhol előfordulnak a részletek, még egy tömeggyártású autó esetében is tucatnyi apró részlet megfigyelhető, aminek valójában semmi értelme, mert csak az esztétikumot szolgálják, de mégis a sok apró részlet tesz egy autót érdekessé és szerethetővé, kerek egésszé. Olykor még túlzásba is vitték a fantáziát és nem autókat, hanem acélból készült szobrokat, ipari műalkotást gyártottak és préselték minden porcikáját acélból.

Itt egy példa a stílusra és az utánozhatatlan kisugárzásra. Egy veterán autó, egy igazi egyéniség. Amikor megjelenik a forgalomban, mintha egy feltartott középső ujj lenne, amit a világ arcába tartanak. Fittyet hányva az elmúlt évtizedek sokaságára, fittyet hányva a világ változásaira, csak gurul és gurul a világ végezetéig. Annyira más, annyira különböző, annyira idegen és felsőbbrendűséget sugárzó, mintha nem is erről a bolygóról származna. A mai forgalomban látva olyan, mintha a királyt látnánk, aki lejött szemlét tartani a pórnép között. Vagy mint valami, ami minőségi, időtálló, egyetlen és igazi, a sok kínai gagyi között.

Nem tökéletesek, nem is akarnak azok lenni, de még így is jóval több van bennük mint az új autókban. Ezeknek az autóknak mintha lelkük lenne, mintha beszélnének a gazdihoz. És ha mesélni tudnának...

 Egy Kis Érdekesség:

Jonathan Klinger egy 1930-as Ford A Modelt-t használt, egy éven keresztül minden nap. Ugyan adódott néhány kisebb probléma, de összességében megbízható volt az autó, még ennyi idős korában is. A kalandor blogja itt olvasható. "Nem kell mindennek, amit az emberek birtokolnak, számítógépet tartalmaznia!" - írja a leírásban.

Az alábbi videóban a kísérlet végén meséli el tapasztalatait. Angolul tudók előnyben!

Mi ez, ha nem bizonyíték?

Remélem rávilágítottam, miért rossz ötlet új autót venni és miért éri meg régebbit, vagy egyenesen régit vásárolni! Csak nevetek azokon, akik úgy érzik, hogy nekik mindenáron új autó kell.