1964 Chrysler 300K

Manapság a Chrysler 300-as típusról mindenkinek a modernkori 300C jut eszébe, amelynek legújabb generációja nemrég született újjá a Fiat égisze alatt. Azonban voltak idők, amikor a Chrysler olyannyira betonbiztosan volt jelen a piacon, mint Amerika harmadik legnagyobb autógyártója, hogy sosem gondolták volna, hogy az új évezredben már a második tulajdonos fogja őket megvásárolni. Voltak idők, amikor a Chrysler önálló volt és a hatalmas amerikai piacból jó nagy darabot birtokolhatott, ezáltal megengedhette magának, hogy kis példányszámú presztízsmodelleket is előállíthasson. Még a nyolcvanas években is igen jól állt, pl 1987-ben 1,5 milliárd dollárért megvásárolta az AMC-t. Visszetérve: a  hőskori 300-as modellek kevésbé ismertek, nem voltak Hollywood-i filmek főszereplői, nem is gyártottak belük sokat, hogy mindenki ismerje, ám a maga idejében egy igazi vágytárgy volt, azonban csak kevesek tehették meg, hogy egy ilyennel furikázzanak. A 300-as szériát mégsem szánták a Chrysler csúcsmodelljének, amely hatalmas motorjával, Amazonas hosszúságú felszereltségi listájával,  és meglehetősen borsos árával, igencsak eleget tehetett volna, ám olcsóbb volt, mint bármelyik Cadillac, de még a Chrysler New Yorker-ből is akadt drágább a kombik és a "salon" modell esetében. Ez a bemutató a Chrysler "betűautóinak" tizedik generációját mutatja be ezen a gyönyörű luxuskupén keresztül...

Mielőtt rátérnék a '64-es modellre, előbb beszéljünk a felmenőkről:

1955 Chrysler C-300. 

1954-ig a Chrysler megbízható, de ódivatú autókat készített, ezen változtattak 1955-ben, amikor a teljes palettát áttervezték. Végre a Chrysler olyat mutatott, amellyel egy csapásra ő lett a divatdiktátor. El is nevezték "100 million dollar look"-nak(100 millió dolláros külső), amelyet nem győztek hangsúlyozni a reklámjaikban. Ekkor jelent meg a Chrysler betűautója, amelynél ekkor még a betűt a szám elé írták és kötőjellel választották el. A 300-as széria Amerika legerősebb utcai autóit jelentette. Kapásból a "C" betűvel kezdtek. Részben nevezhető "personal luxury car"-nak, ám ennek jobban megfelel az Imperial kupéváltozata. Ez a kategória a márka legdrágább kupéját takarja, hivalkodó külsővel, teljes felszereltséggel, az elérhető legnagyobb motorral a legerősebb kivitelben. A betűautóknak pedig pontosan ez volt a lényege, hogy egy brutális teljesítménnyel ellátott luxussportkupét hozzanak létre. Persze némi felárért kabrió változatban is elérhető volt, 1957-1961-ig, majd 1964-1965-ig, és a '70-es Hurst modell esetében is. 

1956 Chrysler 300B. Feltámadt a lelkiismeretük, hogy kimaradt a "B"? A betűzés nem mindig követte az ábécé szabályait. Az elejét nem érintette változás, ellenben a hátuljával, ami elnyújtott, vagányabb, hivalkodóbb fecskafarkat kapott. Az első olyan amerikai autó amely kicsivel több, mint 1 köbinch/lóerő-vel rendelkezik, azaz 354 köbinch/355 le. Ez azt jelenti, hogy a motort párját ritkító módon kihegyezték és hatásfoka kiemelkedően jó.

1957 Chrysler 300C. Na, ez az igazi 300C és nem a nevét megöröklő új, műanyaglökhárítós. Az egész autó megújult. A fecskefarkat még jobban kihangsúlyozták, de azért kicsit az '56-éra emlékeztet.

1958-ban csak a hátulját érintette említésre méltó változás. A fecskefarok mérete megmaradt,de a lámpa kissé összement. A 300-as széria kizárólag HEMI motorral volt elérhető és 1958 volt az utolsó éve. Befecskendezéses változatban is elérhető a motor, azonban ezzel problémák adódtak, így hamar lecserélődtek ikerkarburátoros egységekké. A Bonneville-i Sós Tavon elérte a 252 km/h-s sebességet.

A forma nagyon jól eltalált lett, így 1959-ben is csak kisebb változtatás történt az elején, míg a hátulja teljesen megújult. A HEMI motor hiánya és a gazdasági recesszió miatt az egyik legritkább évjárat. A HEMI helyébe a 413-as "arany oroszlán" lép, amely az "L"-ig végigkíséri a 300-ast.

1960 Chrysler 300F. Alapfelszereltség a kiszállást segítő, kifelé forduló ülések.

1961 Chrysler 300G. A forma már egyszerűbb, letisztultabb, ahogy egyre inkább lépkedünk be a hatvanas évekbe. A fényszórók helyzete, leginkább az 1958-1960-as Lincolnokra emlékeztet. Az egymás felett elhelyezkedő fényszóró gyakori jelenség a hatvanas években más márkáknál is.

1962 Chrysler 300H. Az autó még letisztultabb lett, a fecskefarokból csupán egy kis csonk emlékeztet az elődökre, ahogy a törzsfejlődés során is meghosszabbodnak, illetve lerövidülnek végtagok. Már egyáltalán nem annyira hivalkodó, nem olyan mint egy feltűnősködő, pénzét szóró újgazdag tinilány, inkább egy ízlésesen öltözködött, minden lényeget elfedő, de még így is a szépségével mindenkit magába bódító, gazdag családba született úri lány. Ezzel persze nem az elődöket becsmérelem, tökéletes formatervek azok is egytől-egyig, csak a visszafogottságot próbáltam érzékeltetni. 

1963 Chrysler 300J. Az "I" kihagyásával egyből elérkeztünk a "J"-hez, mert tartottak tőle a márkánál, hogy római "1"-nek néznék az "I"-t. A külső megújításával egy teljesen új, hatvanas évekbeli külsőt kaptunk. Ez az egyetlen év, amikor nem volt kabrió változat, kivéve az 1979-es évjáratot. Ez a legritkább évjárat, kereken 400 darabbal. A 300-as széria formája is Virgil Exner irányítása alatt született meg, aki ekkor dolgozott utoljára a a Chrysler-nél. Jól megfigyelhetjük a fehérperemes gumi stílusának alakulását az ötvenes évek közepétől. Kezdetben nagyon vastag volt és fokozatosan elvékonyodott, majd a hatvanas évek közepétől a vékonyodási folyamat megállt és végigkísérte az autógyártást a kilencvenes évek közepéig. Persze ahol inkább a sportosságra utaltak, ott a csíkozás piros színű volt.

1964 Chrysler 300K - Az Űrkomp

Az 1964-es modell leginkább a "J" modell ráncfelvarrásának tűnhet, és aki így gondolja, az jól hiszi. Legszembetűnőbb a hűtőrács díszítése, amely hasonlít egy felvillanó, négy ágú csillagra ellentétben az előddel, ahol, ha szintén szabaddá engedjük a fantáziát, akkor a vízszintesen álló Szaturnuszra asszociálhatunk. Oldalt haladva nem sok változást fedezhetünk fel, csak a "C" oszlop alja tűnhet valahogy másnak a '64-es modellen, mert nincs ott a '63-as modellen látható "beletoldás". A hátulján a legfontosabb változás az, hogy míg a '63-as modellnek kerek lámpái vannak, addig a '64-es függőleges, hatszögletű lámpákat kapott.

Az egész autóról valahogy a sci-fi jut eszembe. Ha nem lennének kerekei, el is hinném, hogy egy űrhajó személyszállítókompja. A sok kiszögellés miatt, futurisztikusnak hat az egész karosszéria. Korának egyik legszögletesebb formája. Tökéletesen illeszkedik a hatvanas évek eleji miliőbe. Az elv ugyanaz, mint a korábbi modelleknél is: sportosság és luxus.

A konkrét autó eredetileg Mr.Babcock autója volt, aki akkoriban magas rangú ügyvezető volt a Chrysler színeiben. Az autó az ő megrendelésére készült és ennek eredményeképp egy abszolút full extrás autó az eredmény. Az autó jó kezekbe került, új kora óta aprólékosan dokumentálva minden egyes "lépése". Szervizkönyv, prospektusok, használati kézikönyv, javítási kézikönyv, garanciakönyv, amelyek közül minden eredeti és gondosan eltéve egy természetesen Chrysler emblémás irattáskába. Az autónak új kora óta két tulajdonosa volt és élete nagy részét a napfényes Californiában és Arizonában töltötte.

Jelenleg csak 50,150 km található az autóban, de egyszer már újra kellett fényezni. Erős a Californiai nap, ez nem vitás. 

A "300" embléma, amely mindegyik testvérét elkísérte. Tovább növeli az exkluzivitást, ha saját emblémája van egy típusnak. Saját emblémája volt még például a Chrysler Imperial-nak, Buick Riviera-nak, Buick Electra-nak, Chevrolet Caprice-nek, Ford LTD-nek és a Cadillac Fleetwood-nak is. Jellemzően azoknak a modelleknek egy márkán belül, akik a márka csúcsmodelljének számítottak.

Büszkén hirdeti a felirat! Ez bizony egy "Chrysler"! Mindig érdemes elidőzni a részletekben. Az íves domborulat miatt olybá tűnik, mintha a lámpa hosszasan folytatódna még a karosszériában. 

Még a visszapillantót tartó oszlop sem egyszerű. Még ott is meglátszik a művészet. Nagyon sci-fi szerű. Mintha egy Concorde-nak levágták volna az elejét.

Gyakran előforduló motívum az autón. A "three hundred" felirat jelentése: 300. A három szín, Amerika nemzeti színei.

Klíma, elektromos, osztott ülések, középkonzol, elektromos antenna, elektromos ablakok, AM rádió, csak, hogy néhány dolgot említsek. A kesztyűtartóban el van rejtve azért egy modern rádió is, ha a tulajdonos inkább CD-t hallgatna. A belsőtérben minden eredeti, utoljára 1964-ben nyúltak hozzá a gyárban és mikor a fényezéshez kipakolták belőle a főegységeket.

Erről a képről jutott eszembe az elnevezése is. Mintha egy űrkomp műszerei lennének. Jobbról-balra haladva a műszerek: vízhőmérséklet, üzemanyag mennyiség, kilométeróra, generátorfeszültség, óra. Generátorfeszültség alatt olajnyomás figyelmeztető, az mellett cigarettagyújtó. Minden egyes műszer úszik a krómokban. Nincs olyan apróság, ahol ne köszönne ránk. Az űrkompban egy háromsebességes, nagyon finom kapcsolású háromsebességes automataváltó dolgozik, de opcionálisan négysebességes kézi váltó is elérhető volt.

A két, kényelmes ülés között látható az egyik hangszóró.

Performance indicator, azaz teljesítmény kijelző. Kijelzi, hogy mikor vezet a sofőr gazdaságosan és mikor teljesítmény centrikusan.

A motortérben egy vad, 413,2 köbinches(6,771 cm3), 390 lóerős egység pihen, amely az amerikai hagyományokhoz híven alacsony, 5200-as fordulatszámon éri el maximális teljesítményét, ezzel biztosítva a motor hosszú élettartamát. A motor brutalitását jól jellemzi, hogy a majd kéttonnás karosszériával az autó alig 8 mp alatt van százon. A gyengébbik motor 360 lóerőt tudott felmutatni 4600-asfordulaton. A motoron egy duplakarburátoros egység csücsül, amely ugyan hasonló a cross ram-hez, és gyakran össze is keverik vele, de valójában ez egy long ram, ami arról ismerszik meg, hogy a két darab, négy torkú karburátor elég messze van egymástól. 

A hatalmas csomagtartó rogyásig van trófeákkal, amelyet mind nívós kiállításon szerzett az autó, köztük olyan kategóriában, mint legszebb fényezés vagy legeredetibb autó.

Jól látható, a korábban említett, hatszögletű hátsó lámpa, a kerek helyett. A 300K jelenlegi piaci értéke, 36-40 ezer dollár, amely ritkaságát tekintve egyáltalán nem egy eget rengetően magas ár.

Műszaki adatok:

Gyártott mennyiség: 3,022 db kupé($4,056) és 625 db kabrió($4,522). Ezzel a mennyiséggel, a "betűautók" történetének legsikeresebb típusa.

Összehasonlításképpen mellékelem a legolcsóbb kortárs modelleket, hogy érzékeltessem, a 300K, hiába volt drága, akadtak nála drágább modellek is.

A "K" után az "L" következett, ami egy "L" betűn kívül semmiben sem különbözött a többi modelltől, majd kisebb szünet után 1970-ben a Hurst tuningcéggel  kooperálva megjelent egy újabb kiadás, Hurst megnevezéssel, ezután 1979-ben a Chrysler Cordoba alapjaira, limitálva ismét megjelent, sima "300" megnevezéssel egy évig. Visszatért 1998-ban 2004-ig "M" jelzéssel, ezt követően pedig visszakanyarodunk a cikk elejéhez, ahol a most futó 300C-t említem.

Forrás: hemmings.com