Ragyogóan süt a nap, a fák nemcsak rügyeznek, de néhány közülük már levelet is bontott és érezni a tavasz illatát. Nagyon szép, kora tavaszi reggelre ébredhetett Budapest. Hogyan is kezdhetnénk legjobban ezt a szép napot? Nézzünk autókat!
Ugyan a reggel 7 órai felkelés kissé negatívumként hat, mert szombaton nem ildomos korán kelni, de most nyomós okom van rá. Először tavaly októberben került megrendezésre a Kultmobil szervezésével az első, hazai Cars & Coffee (Autók és Kávé). Mondhatnánk rá, hogy "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk", azonban ebből csak a "mienk" igaz, ugyanis a rendezvény nagyon színvonalas volt, sok látnivalóval, pazar helyszínen. Azon nem tudtam jelen lenni, de bántam is mert a felhozatalt látva, hiba volt, hogy nem vettem részt. Akkor megfogadtam, hogy legközelebb ez máshogy lesz.
Miközben lépkedek úticélom felé el is gondolkodtam, hogy honnan származik az Cars & Coffee és egyáltalán mi is az. Biztos az olvasó is hallott már róla, mert az egyik hazai autós portál már kivesézte a témát, de pár szóban mégiscsak leírom, mert ideillik. A rendezvény, mint ahogy minden más, kiváló autós hagyomány, ez is a nagy vízen túlról, Amerikából származik, amely híres, virágzó autós kultúrájáról. Kezdetben csak néhány autóbolond találkozott Irvine-ban, szombaton kora reggel, kávézgatva, beszélgetve. Aztán hívták az ismerősöket, aztán azok is hívták az ismerőseiket, így végül hagyománnyá nőtte ki magát. Hetente egyszer, szombaton, nagyjából fél hattól legkésőbb tízig tart a teljesen ingyenes rendezvény. Csak a kávéért kell fizetni, amely az érzés miatt elengedhetetlen. Ez az a hely, ahol egymás mellett parkol T-Model és Veyron és szó szerint, bármilyen autó megfordul itt, márkára, évjáratra való tekintet nélkül. Itt akár egy DeTomaso Pantera is lehet kommersz, amikor már az ötödik hajt be a parkolóba. Egyetlen szabály van: ha egy típusból ötnél több érkezik, a hatodikat már nem engedik be, így megőrizve a sokszínűséget. Az elv pofonegyszerű: gyűjts össze minél több autómániást villámtalálkozószerűen, kvázi, nulla szervezéssel, de úgy, hogy a délelőtti nagytakarításra már haza is érjen.
Nagyobb térképre váltás A californiai Irvine-ban van a világ legnagyobb Autók és Kávé rendezvénye. Aki erre jár, feltétlenül nézzen be! - a képen a bejárat látszik - A rendezvény innen indult, de aztán megjelent Honolulu, Las Vegas, Scottsdale, Denver, Dallas, Austin, Charlotte, Williamsburg, Columbus, Detroit, Hudson Valley városában is. De Európában is megjelent, Madrid, Párizs, Monaco, Torino, Hamburg városokban is.
Amerikai mintára tehát megérkezett kicsiny hazánkba is, néhány apróbb eltéréssel. A megjelenő autókat napokkal előre be kellett jelenteni és a rendezvény sincs minden héten. De a lényeg, hogy vannak autók és van kávé is.
Alig fél órával később végre megérkeztem a plakáton említett helyszínre, beléptem a kapun és...
Majdnem minden autó nagyon szép állapotban volt.
Az egyik GSI.
A W124-el párhuzamosan, kezd egyre inkább kultusztípussá válni. Nagyon helyesen!
Az amerikai autósok is képviseltették magukat, igaz kis számban. Sajnos!
Így utólag belegondolva, mintha a Mercisek lettek volna a legtöbben.
Jééé, egy Omega! Na,de milyen?!
Cápaorr.
Ritka autók egyike, amiből szerencsére nem épült versenyautó és fennmaradhat az utókornak.
Korának egyik legamerikaibb európai autója.
Ritka látvány egy felnyitott motorháztetejű W124-es. Most sem műszaki hiba állt fenn, csupán szemléltetendő, hogyan is kell kinéznie egy motornak.
Tíz év alatt alig 200 000 kombi készült. A sor legelején állt, mikor a stílust osztották.
Nem túl gyakori látvány egy W124 kupé, ma sem.
...belőle pedig alig 4000.
Egy időben ciki volt, ma ideális hobbiautó. Szerintem, mindig is meg volt a bája.
Kellemes "öreg autó illat" áradt ki az ablakon. Szipuztam belőle egy kicsit! Tényleg megunhatatlan illat. Semmihez sem hasonlítható, olyan dohos, édeskés, de nem az a kellemetlen poros, döglött patkányos, padlásos dohszag, hanem mintha leülnénk egy jó könyvvel a nappaliban egy este, a kandalló elé, miközben kint havazik... féle.
Szülő és gyermeke.
Lowrider. Azért, restaurálva jobban mutatna.
Szinte megállt az élet, amikor beállt. Nem is csoda, nagyon szépen duruzsolt.
Arisztokrata.
Egy aranyos "Trabi".
Morcos japán.
Egy ritka pillanat és egy áttekinthető motortér. A hűtőrács egybe van a motorháztetővel, nyami! ...majd indulás haza!
Egy szép hetes.
A Ladákkal is ugyanaz a helyzet, mint a Trabantokkal. Egy időben ciki volt, de egyre inkább megbecsült veteránná válik. Márpedig a Ladának mindig is volt egy stílusa. Nemhiába, olasz a formaterv.
Egy musclecar.
A maga idejében igazán gazdagnak érezhette magát az, akinek ilyenje volt.
"Semi roof". Passzol a háttérrel.
Ekkor már túl voltam egy szívrohamon is, miután kiderült, hogy az espresso, amit egy automata 100 forintért kiad, az itt 250 ft a büfében.
Egy "déessz".
A múltkori helyszínválasztás jobb volt, mert jobban illett az 1920-as években épült lóversenypálya főépülete a veterán autókhoz, háttérnek. A mostani helyszín elég apró volt, megesett, hogy az utcán parkolt 1-2 autó és amikor a parkolóból valaki hazaindult, akkor tudtak csak beállni az utcán állók. És a kerítéssel körbevett apró parkoló, amelyet minden oldalról kopasz fák szegélyeztek, nem biztos, hogy a legjobb, leghangulatosabb háttér. Autók terén nem lehet panasz, megérte elmenni, vegyes volt a felhozatal. Bár azért ez kimondatlanul is egy oldtimer/youngtimer/különleges autó találkozó volt, ehhez képest nem teljesen értem, milyen indíttatásból gondolta, néhány, alig pár éves autó tulajdonosa, hogy az ő autójuk is beillik a régi autók gyűrűjébe. A szervezők nyakánál ragadták meg a témát, így nagyon hajazott a rendezvény az eredeti, amerikaira. Volt mindenféle autótípus, veterántól a tunerig, tunertól az egzotikumig, volt kávé, volt villámtalálkozó, reggeli tömeg, mind autók és mind látogatók terén, és 11-re, már alig voltak a parkolóban. Nagyon adta magát a feeling.
Összességében nézve, megéri elmenni a következőre is, látnivaló bőven akad és épp ez a lényeg. Kávét és jól beállított fényképezőt mindenki vigyen magával!
