Amikor sok-sok évvel ezelőtt, először hallottam a Seville-ről, azt hittem, hogy Deville-t akartak írni, csak elírták. Aztán rájöttem, hogy nem, valójában egy egészen más típusról van szó. Új elvek mintájára született. A Seville előfutára egy olyan kornak, amelyben az amerikai autógyártóknak, a korábbitól eltérően, nem az ölükbe pottyan az első hely az amerikai piacon, hanem az import márkákkal dacolva, keményen meg kell küzdeniük azért.

A név, egy dél-spanyolországi tartomány fővárosától származik. A Cadillac-nél először '56-ban tűnt fel, 1960-ig, hogy ezzel a névvel jelöljék a kétajtós, hardtop kivitelű modelleket. Ezután, egy időre feledésbe merült a név. A hetvenes évek elején egyre több európai luxusautó kezdte felhígítani a korábban egységes, amerikai utcaképet, amelyet a címeres márka nem nézhetett tétlenül. Haladéktalanul megkezdte a válaszlépéseket és el is készültek a prototípusok, akkor még LaSalle néven, amely a negyvenes évek legelejéig a Cadillac olcsóbb márkája volt. Talán éppen ezért, az 1975-ös, széria érett változatok már nem ezen a néven, hanem Seville néven mutatkoztak be. 

A bemutatásra kerülő autó Maine államból, Biddeford nevű településről származik. Megkímélt autó, de egyszer már újra kellett fényezni, mikoris az eredeti színét kapta vissza.

A címeres márkát 1902-ben alapította Henry Leland, egy mérnök és vállalkozó, aki később a Lincoln-t is alapította. A Cadillac,  Antoine Laumet de La Mothe Cadillac nevéből származik, aki Detroit város alapítója volt. A Cadillac logó nem más, mint a városalapító családjának címere. Pazar érzés, mikor egy ilyen címer mögül szemlélhetjük a világot. Itthon ismert probléma, hogy régi Merciknél letörik az orrdíszt. Sajnos Amerikában sem ismeretlen dolog ez, pl Cadillac-ek esetében. Úgyhogy, mindig legyen kéznél a célszerszám, ha valaki úgy érzi, kárt tehet a tulajdonunkban.

A Seville, azzal a nem titkolt céllal mutatkozott be, hogy ezzel majd jól odapörkölnek például a Mercedesnek. Odapörkölhetett volna egy régebb óta létező modellel is a Cadillac, de az akkori modellek a korábbinál is jóval hatalmasabbak voltak, tekintélyparancsoló 5,8 méteres hosszuk és 8200 cm3-es motorjuk miatt egyáltalán nem említhetők egy lapon a korabeli európai luxusautókkal. A kettő teljesen más kategória, míg az egyik már-már ijesztően hatalmas, addig a másik jóval kisebb és visszafogottabb. Ezért, a receptet ellesve, a Cadillac is csinált egy európaias méretű, visszafogott modellt, hogy visszacsábítsa az átpártolt vevőket. Az "európaias méret" persze viszonyítás kérdése, mert bő húsz centivel hosszabbra sikeredett a kortárs W116-os Mercedesnél, mely a Mercedes, akkori legméretesebb modellje volt. Viszont majdnem fél tonnával lett könnyebb a Deville-nél. Hiába volt a legkisebb Cadillac, hogy exkluzivitásával felemelkedjen az európai luxusmodellek szintjére, a legdrágább modellé tették - ha nem nézzük a kis szériában készülő Fleetwood 75, növelt tengelytávú limuzint - . 1976-os alapára brutális, $12,479 volt. Az árban, közvetlenül alatta elhelyezkedő Eldorado convertible $11,049 dollárba került, ám ez egy óriási kabrió volt, minden alkatrészében Cadillac, ellentétben a Seville-el, amelyet Chevrolet, Oldsmobile, és Cadillac alkatrészekből legóztak össze. Olyan alkatrészekből, amelyek már korábban is a polcon hevertek, vagyis minimális befektetéssel óriásit kaszáltak autónként. (Összehasonlításképpen leírok néhány, Amerikai piacos Mercedes árat: 1975 - W115 240D - $10,621(automata), 1975 - W115 300D - $13,582, 1975 - W116 280 S - $16,545, jól látható, hogy a Seville ára az olcsóbb Mercedesekhez hasonlított)

Ahelyett, hogy új platformot terveztek volna a Seville-nek, elővették az olcsó, középkategóriás X-body, más néven, a Chevrolet Nova platformját, és erre építették fel az új típust. Így a Seville lett az első félalvázas, tehát javarészt önhordó karosszériás Cadillac. Az nem volt valami szép, hogy egy olcsó technikát méregdrágán adnak, de legalább mégis egy jó autót kínáltak, hatalmas belső térrel, egy maharadzsát is megillető luxussal, mindezt jó minőségben. Mint azt tudjuk, a Mercedes híres volt arról, hogy korát meghaladó technikai újdonságokkal tömte tele autóit. A Cadillac is híres volt újító szelleméről, például az ő nevéhez köthetjük az első autót, amelyet csereszabatos alkatrészekből készítettek és szintén ehhez a márkához köthető az első önindítós autó megépítése. Azonban a hetvenes évekre, a Cadillac már nem ötlött ki ilyen forradalmi újításokat. A korábban megszokott, hagyományos, konzervatív technikát építette autóiba, ahogy az  szokás volt minden amerikai autógyárnál. És mivel ebből a szempontból a Mercedes modernebbnek számított, így a Mercedes tulajdonosok nem rohamozták meg lélekszakadva a kereskedéseket, miután lángoló Mercedesüket az óceánba lökték. Kényelemben persze felülmúlta a Merciket, de technikai újdonságokkal nem kecsegtetett. Ennek ellenére mégis szép számmal fogytak. Öt év alatt körülbelül 200 000 talált gazdára. Kimondottan szerették a nők, akik számára a nagy "anyahajók" vezethetetlennek bizonyultak.

Az ajtó kinyitásával kapunk egy kis ízelítőt az utastér belsejéről is. Fa (nem igazi), króm, plüss az egyeduralkodók. Természetesen minden elektromos, beleértve a négy ablakot, az üléseket és a visszapillantó tükröket is. A repedt könyöktámasz nagyon jellegzetes, gyakori, gyári hiba.

A kellemes zöldség, amely az autó külsejét és belsejét is jellemzi, nagyon kellemes hatást biztosít és remek összhangban áll a faberakással. Borzasztóan ízléses, ahogy minden harmonizál mindennel. Áttekinthetőek a műszerek, ráadásul órából sincs sok. Van egy fektetett téglalap, amely a pillanatnyi sebességünket mutatja, alatta egy, amely azt mutatja, hogy épp melyik fokozatban van az automataváltó, és a műszerfal tetején végighaladó díszcsíkba integrálva egy mutató, amely az üzemanyagmennyiséget mutatja. Ez a díszcsík figyelmeztető ledeket is tartalmaz. Szóval egyszerű az autó kezelése. Hiányolom a vízhőfokmérőt és a fordulatszámmérőt, de ezzel kifújt, ennél többre nem is lenne szükség.

Első szélvédőhöz tartozó kapcsolók, világítás kapcsolók, klíma és tempomat kapcsolók.

A korábban említett sebességmutató és a váltóállás mutató. 

A felnyíló ajtócska mögött méretes hamutartó és szivargyújtó bújik meg. A rádióról már írtam a Cutlass bemutatásakor: "ekkor még nem volt magától értetődő, hogy magnókazettát lejátszik, vagy az akkoriban még elterjedt 8-sávos kazettát játszik a rádió. Az első, magnókazettát is lejátszó rádió csak a hetvenes évek végén, 1978-1979 tájékán kezdett beszivárogni, mint választható opció. Ennek elődje volt a hatvanas évek közepén megjelenő, 8-sávos kazettát lejátszó rádió, azonban ez mindig is csak opcionális maradt, mert ez a fajta kazetta igen macerás volt és kényes a tárolásra, az autóban, pl nyáron általánosan jelenlevő hő is hajlamos volt tönkretenni. Sokan megelégedtek a rádió hallgatásával." A kép baloldalán lévő váltókar egy háromsebességes automatához tartozik. Nem volt apelláta, csak ezzel kínálták az autót. De az amerikaiaknak nem is kellett más.

A "csupazöld" belsőtér nagyon kellemes, nyugtató hatású, így garantáltan nem leszünk ingerültek, még a dugóban sem. Bársonnyal vastagon bélelt utastér gondoskodik arról, hogy a kényelemérzet sehol se szenvedjen csorbát és az utazás minden perce élmény legyen. Ha pedig a kényelemnél tartunk, időzzünk csak el, milyen felszereltséggel próbálta a Seville magához édesgetni a vevőket: klíma, állítható kormánymagasság, szervokormány, szervofék, központi zár, elektromos ülések, elektromos ablakok, elektromos csomagtér nyitás, automata magasságállítás, kanyarodó lámpa, AM/FM sztereó rádió, elektromos antennával, és vinyl tető szerepelt az alapfelszereltségben.

Hátul is fejedelmi a kényelem. Cadillac logó és olvasólámpa ("opera lamp") a "C" oszlopon. Elengedhetetlen a könyöktámasz hátul is, egy ilyen autóban. Mivel az X-body hátsókerekes, így nem meglepő a kardánalagút jelenléte.

A pöcc-röff-ről a 350-es (5,7 literes), megbízható, Oldsmobile motor gondoskodik. "Electronic Fuel Injection" felirat fogad bennünket a légszűrőházon. Az erőmű 180 lóerő leadására képes 4400-as fordulaton. Nem egy pörgős motor, de ezt már megszokhattuk, így tökéletes. A motorhoz sem nyúltak még hozzá sohasem, csak a szokásos karbantartások történtek meg. Aki spórolósabb volt, az 1978-tól megrendelhette az Oldsmobile 350-es dízeljét, csekély 120 lóerővel. Kissé megalázó ez, egy Cadillac-re nézve. De a Seville mégiscsak egy nyugis luxusautó. Ez volt az első, amerikai személyautóba kínált dízelmotor. A motor jó hírén sokat rontott, hogy, mivel benzinmotorból alakították át, így elég megbízhatatlan volt. És az sem segített, hogy a tulajdonosok panaszkodtak a motor gyengeségére, mivel azt várták el tőle, amit egy benzinmotortól várnának. Egy dízelmotor naná, hogy gyengébb. Egyébként pedig nem való dízelmotor Cadillac-be.

Vinyl bevonatú tető, az amerikai hagyományoknak megfelelően. Az első két évben alapfelszereltség volt. Ez egyrészt elegáns volt, másrészt azonban el is rejtett egy csúnya hiányosságot. Kezdetben a tetőt nem egy darab lemezből préselték, hanem két darabból hegesztették össze. A "C" oszlop körüli hátsó részt direkt a Cadillac számára préselték és ezt hegesztették hozzá a tető másik feléhez, amely a Nova szabványai szerint készült. Hogy elrejtsék a varratokat, jól jött a vinyl. Az 1977-es évtől már nem volt mit elrejteni, így vinyl nélkül is rendelhetővé vált az autó. Ezzel pedig még európaibbá vált.

Így fest egy amerikai autó fara, amely európai autókkal hivatott megmérkőzni. Letisztult és egyszerű. Szépek a vastag krómkeretbe, a sarkokra kitolt hátsó lámpák. Kicsit a kombik jutnak eszembe, mert ott is úgy oldják meg, hogy a lámpák nem kerülnek rá a csomagtérajtóra, hanem közrefogják azt.

Finom részletek. A lámpán látható logó a negyvenes évek elején használt logó modernizált, hetvenes évekből származó változata. A címeres márka mindig is nagyon szeretett visszatekinteni, visszamutatni a múltra.

Az óriási csomagtér.

A Cadillac volt az első, aki "európaiasított" modellt hozott létre, hogy elejét vegye a luxus importautók térhódításának. A Seville ötletén felbuzdulva a Ford kihozta a Lincoln Versailles-t és a Chrysler a Fifth Avenue-t, ám ezek jóval hivalkodóbbak a Seville-nél és kicsit sem akartak európaisnak tűnni. Vagy ha mégis, akkor rosszul csinálták, mert túl amerikaiasak, márpedig ha import autókra akartak velük válaszolni, akkor ildomos lett volna a visszafogott európai formákat erőltetni. Ezek a modellek nem érték el a Seville sikerét.

Az autót jelenleg $5,995 dollárért kínálják, amely remek ár érte, habár egy minimális lakatos és fényezőmunka elkéne rajta. A Seville ára akár $15000-ig is terjedhet, ám ehhez már abszolút szalonállapotúnak kell lennie. Olcsó ára miatt elérhető veterán bárkinek. Alkatrészellátása problémamentes, mert Chevrolet, Oldsmobile és Cadillac alkatrészekből épül fel.

Száraz számadatok:

Darabszámok:

Érdekesség, hogy 1977-től 1979-ig Iránban is gyártották a Seville-t. Ez volt az első, Amerikán kívüli összeszerelő üzeme a Cadillac-nek. '77-ben a Cadillac fél tucat alkalmazottat utaztatott Iránba, hogy felügyeljék a gyártást. Az alkalmazottakat 2100 autónyi alkatrész kísérte. 1978 végéig kb. 800-1000 darab Seville gördült le. Az első 70-80 autó aranymetál fényezést kapott és az iráni kormány kapta meg. Az autók gyártásának sorsát az 1979-es Iszlám forradalom  pecsételte meg. Ekkor a GM iráni kirendeltsége eladásra került. A forradalom után az új tulajdonos 1983-ban kijelentette, hogy a forradalom után csak 37 Seville készült el és semmit sem tudnak a megmaradt, néhány száz autó alkatrészeinek hollétéről. Vajon azóta is kering néhány Seville alkatrész a világ körül? (forrás: Cadillac Seville; Rear & Front drive: Diesel: 1975 on)

1978 közepén mutatkozott be a Trip Computer, amely az első, teljesen elektromos műszerezettségű autóvá tette a Seville-t. Ezután kezdtek elterjedni a digitális műszerfalak. 1979 végén eltűnt a Trip Computer és 1981-től lett újra elérhető a digitális műszerfal. Addigra a Trip Computer már más néven futott.

Íme a digitális műszerfal és a Trip Computer. Elég high-tech volt ez akkoriban. A következőkre ad választ a számítógép: Mennyi az átlagsebességem?, Mennyit bírok még menni, tankolás nélkül?, Mióta vagyok úton?, Mennyi a fordulatszámom?, Hány mérföld van még a célig?, Mikor fogok megérkezni?.

Különleges kiadások: Mivel más Cadillac típusoknál is voltak különleges kiadások, így a Seville-el sem akartak elmaradni. 1978-ban bemutatkozott a Seville Elegante, amely egy fekete-ezüst, kéttónusú fényezést takart és valódi, küllős kerekeket. 1979-ben pedig a Gucci kivitel is világot látott, amely Gucci mintás tetőkárpitot, Gucci mintás vinyl-t, és számos Gucci logót takart, továbbá teljes Gucci bőröndkészletet. Ez a kivitel elég giccsesre sikeredett.

1980-ban megérkezett a teljesen megújult Seville, amely már kicsit sem akart európai lenni. Hatalmas volt és amerikai. Érdekessége, hogy az autó hátsó fertályát a negyvenes-ötvenes évek brit luxusautóinak faráról mintázták. Rövid volt és enyhén lejtett. Igen megosztó ez a kialakítás, nem mindenkinek tetszik, pedig rendkívül elegáns.

Forrás: itt